Pacikáink háziasítása
A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 5000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. Kezdetben az emberek azért követték a vadlovak csapatait, hogy levadásszák őket a húsukért. A fiatalon befogott lovak fokozatosan hozzászoktak az ember közelségéhez. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket.
A ló mindig fontos szerepet és „munkaköröket” töltött be az ember mellett. Kezdetben a lovakat csak szállításra használták. A kistestű lovakat fogták be a szállításra, a nagyobb testűeket pedig a harci feladatokra. A lőfegyverek megjelenésével a ló harci szerepe is megváltozott. Ezáltal a nagy testű lovakat más munkákra fogták.
Az ipari forradalom megjelenésével egyre nagyobb tömegű árut kellett szállítani, egyre nagyobb távolságra. Kialakultak a hidegvérű fajták, melyek erre a feladatra alkalmasak voltak. A lovak fontos szerepet játszottak a mezőgazdaságban is. A 18. században terjedtek el a különböző mezőgazdasági eszközök, melyek vontatásához gyorsaság, erő kellett, így a lovak elfoglalták helyüket a mezőgazdasági munkákban.
A 19. században telepeken és bányákban használták őket. A kistestű lófajtáknak ez túl nehéz volt. A vasút, majd a gépjárművek megjelenésével a lónak mind a szállításban, mind a mezőgazdaságban hanyatlott a szerepe. A lovat nagyrészt ma már csak hobby-, és versenylónak tartják. |